Joy

Lassan kezd alakulni nálam a karácsonyi hangulat. Mivel totálisan függővé váltam a több száz lakberendezéssel foglakozó (főként skandináv) blogoktól, jöjjön egy kis szemezgető, képekben.

Szeretem az összetartozásnak, az EGYÜTTélésnek a hétköznapi valóságát megélni veled. Szeretem, ha én reggel kiviszem a szemetet, te pedig új zsákot teszel a kukába, szeretem, hogy ha elpakolok az edényszárítóról, mire hazaérek, te új (nagyjából ;) tiszta edényekkel töltöd meg, és szeretem, hogy ha meglepiből kicsi legóemberkét veszek neked, másnap reggel ott van az asztalon az a drága újság, amit nem vettem meg magamnak, bár szerettem volna. Szeretem, hogy beengeded reggel a cicát, aki odabújik mellém az ágyba dorombolva, szeretem, hogy ha este későn jövök, égve hagyod nekem a villanyt a teraszon.
Szeretem, hogy minden reggel arra ébredek, hogy te bújsz mellém búcsúzóul. És azt is, hogy felhívsz akkor is, ha nincs semmi lényeges mondanivalód, és csak hümmögünk, meg röhögünk, és megkérdezzük egymást, hogy "...és amúgy?"

Sok kicsi...

• Az első és legfontosabb dolog, amit közölni szeretnék, az az, hogy már fogytam 3 kilót. Ez óriási eredmény, tekintve hogy évek óta csak felfelé megy a mutató, és most végre elindult lefelé. A dolog egyszerű. Mellőzök minden felesleges, és könnyen felszívódó szénhidrátot, és sokkal több zöldséget és gyümölcsöt eszem. Lassan jöhet a mozgás is, bár az időjárás ezt nem támogatja különösebben. 
• Tegnap olvastam egy cikket az angyalokról. Ma merő "véletlenségből" egy másikat is. Hát ezek a lények óriási arcok, elméletileg azért léteznek, hogy minket segítsenek. Érdemes velük jóban lenni, és szépen kérni tőlük, mert akkor a segítségünkre sietnek. Persze csak jó dolgokat tudnak cselekedni, ezért abban kevéssé tudnak közbenjárni, hogy mondjuk eltörjék a lábát annak a szomszédomnak, aki ugyan nem lakik ott, de a kutyája igen, és szegény egyedül van egész nap, minden nap. (A környék minden állatáról gondoskodó szomszédnéni pedig két hét múlva elköltözik.) Így a kérésem az lenne, kedves angyalkák, hogy segítsetek Jenny kutyusnak, hogy a jelenleginél sokkal méltóbb helyre kerüljön, szerető gazdik körébe. Ez nagyon fontos lenne. Kiegészítő kérés lenne, hogy az újabban napi szinten szökdöső Bellára is vigyázzatok, nehogy baja essen. (Azt hiszem, az állatokra amúgy a tündérek is figyelnek, így kedves angyalkák, a csapatmunka jegyében szóljatok a tündéreknek is.)
• Szombaton voltunk Quimby koncerten, méghozzá a 20 éves szülinapin az Arénában. Csodálatos volt. Néha egészen szeretem, hogy magyar vagyok, mert ez az egész olyan magyar dolog, ez csak itt tudott születni. Persze az is jellemző, hogy még ezt is lehet fikázni, valakinek ez is szúrja a szemét, hogy ők népszerűek. Szerintem örülni kéne, hogy van olyan valami, akármi, ami így össze tudja terelni az embereket, és azok együtt tudnak lenni egy nagy fedett helyiségben békességben, és jól érezni magukat. No és persze a zene. A varázszene. És a tehetséges, csupaszív zenészek, akik még a nagy aréna színpadán is csináltak egy kicsi színpadot, ahol összekuporodva együtt játszottak pár dalt. A többi sem volt hivalkodó, hanem színvonalas, és alázatos, és őszinte. Bármit is akarok tenni az életben, azt így akarom tenni. Szívből, alázattal, maximalizmussal, de mégis könnyedén, őszintén.

Karácsonyi kívánságok az ikeából.... :)

This is the beggining....

Sűrű év vége elé nézünk, semmire sincs időm, amire szeretném, vagy nem annyim, amennyit szeretnék.

Amit viszont le szerettem volna írni, az az, hogy volt az ez évi barátösszehozós rendezvényeimnek egy olyan hozadéka, amire korábban nem is gondoltam. A barátaim ugyanis elkezdtek egymással barátkozni. Ez nagyon mókás, de meglepett, mikor először, utólag értesültem róla, hogy két barátnőm együtt ment bulizni. Mostanság pedig egy nagyon kedves lány és nagyon kedves fiú barátom találkozgatnak. 

Régen kamaszéveimben, amikor a fél életemet szobafogságban töltöttem, arról álmodoztam, hogy majd úgy fogok élni, hogy a házam mindenki előtt nyitva áll, sok barátom lesz, és nagy bulikat, összejöveteleket csapunk a kertben, gitározunk, énekelünk, együtt főzünk, együtt állunk a karácsonyfa alatt... stb stb. Aztán lett sok barátom, a szélrózsa minden irányából, és még mindig nem láttam magam előtt, hogy fogom ezeket az embereket összeterelni, hogy fogunk mi együtt szalonnázni a kerti sütőnél. 

Aztán valahogy szépen lassan beindult. Az első, lányos-tökfaragós estén a legkedvesebb lányaimat eresztettem össze. Névnapkor a barátokat. Az esküvőre már hellyel-közzel mindenki ismerte a másikat. A nyári lagzira pedig nagyon sokan jöttek, olyanok is, akik addig nem tudtak, így legtöbben először, vagy másodszor találkoztak. Mind nagyon jól sikerült. És szerencsére ezt nem csak én gondolom így, hanem a többiektől is hasonló visszajelzések jöttek. Nem véletlenül kezdtek el egymással is találkozni. 

Házigazdaként sem volt gondom. Mindig akadt segítő kéz, kérés nélkül is, tán még pohár sem tört el egész évben, maximum általam :) Persze ettől függetlenül azért nem egyszerű feladat az ilyen bulik szervezése, de a végén mindig megéri. Másnap az emberek mosogatnak, reggelit készítenek, elmossák a kerti grillt, a bográcsot, még fel is söpörnek, és én örülök ennek, mert ez azt jelenti, hogy otthon érzik magukat. 

Lehetne esetleg az a foglalkozásom, hogy otthonteremtő, és barátság-előkészítő? Beérném vele.