Nagypapa

Az éjjel meghalt a nagypapám. Az éjjel egy órát szenvedtem valami érthetetlen okból kialakult bélgörcs miatt. Papát a múlt héten vitték kórházba, mert összeomlott az emésztése, bármit is jelentsen ez. Nagyon beteg volt, és tudom, hogy jobb neki így. Fáj, hogy nem tudok sírni. Fáj, hogy utolsó találkozásaink alkalmával már csak árnyéka volt önmagának. Az utolsó "találkozásom" (kapcsolatteremtésem) vele, amikor még valamennyire önmaga volt, talán egy évvel ezelőtt történt. Papa hivatásos katona volt, repülőszerelő. Talán a leszerelése óta nem találta a helyét, zugivó volt, alkoholista, és szépen lassan leépült. És akkor, ott azon a délutánon kimentem hozzá a konyhába, ő sóvárogva nézett az ég felé, és mikor meglátott, azt mondta, hogy ő oda akar menni, oda fel. Valami gyermeki mosoly ült ki az arcára, és az égre mutatott. Egy repülő kondenzcsíkját pillantottam meg, és megértettem, hogy neki ez már nem boldog élet.

Hát papa, mostmár ott vagy fenn. Mostmár nem fáj neked semmi. Mostmár húzhatod a láthatatlan kondenzcsíkot a láthatatlan repülőddel, és boldog vagy, és könnyű. És én megbocsájtom, hogy csokival próbáltál lefizetni, hogy ne áruljam el a mamának, hogy a kocsmába is bementünk a bolt után, és te is bocsásd   meg nekem, hogy én mégis elárultalak. Csak 5 éves voltam. Te pedig beteg.
Kérlek vigyázz a mamára, az én beteg mamámra, akiért most borzalmasan aggódom.

Isten veled papa!

Viva la musica

Biztos veletek is történt már olyan, hogy sírtatok a zenétől. Vagy ha nem is, de megható volt, vagy épp valami furcsa bizsergés a szív körül, esetleg gombóc a torokban. És most nem az olyan szerelmes dalokra gondolok, amik a szövegük (vagy épp az énekes személye) miatt hozzák ezt ki az emberből, hanem amikor a ZENE van rád ilyen hatással. 

Nem tudnám megmondani, melyik a kedvenc hangszerem, mert hisz oly különbözőek, nem összehasonlíthatóak, olyan ez, mint ha választanom kéne, hogy az epret, vagy a csokoládét szeretem-e jobban. És én nem tudok, és nem is akarok választani.

Ahogy egyre jobban megismerem a különböző stílusú zenéket, rájövök, mekkora szerepe van annak, hogy hol születik. Egyrészt ez valamennyire meghatározza a hangszerhasználatot is, de ezen kívül számtalan más dolgot, a ritmust, hangulatot... stb. Egy zenén érződik a napsütéses órák száma. Egy északi zene soha nem lesz olyan derűs, olyan erotikus (bár ez alól azért van kivétel), olyan fülledt, mint ahogy egy déli zene soha nem tudja úgy elmondani a magányt, a hideget, a zordságot, és a zordságban lévő melegséget.   

Mindezt azért kezdtem el kifejteni, mert ma kimegyek a szigetre, egyetlen napra, és igazából egyetlen zene kedvéért. Csak annyit mondok: tangó. És ehhez nincs más hozzáfűzhető, inkább hallgassátok.

http://www.youtube.com/watch?v=xaBg7XKZ88g&list=FLyHnf_i0Kc20&index=1

http://www.youtube.com/watch?v=_9lfdx-h6u0&feature=related

Nyári hétvégék - fotoblog

Sógor komáék

Sástói kilátó

Fekete Zaj fesztivál

Sárga

Mi

All stars

Kedvencünk a maki a veszprémi állatkertben

Maki eszik

Nevető jancsi, és nevető Jancsi

Ás

Néz (másik személyes kedvenc, a szurikáta)

Kikötő

magam

Sor

update Borcsa

A cica gyógyul. Kiderült, hogy nem kullancsos betegsége van, és kapott gyógyszert, és már többet eszik. A bicegés pedig valószínű baleset. :DDDDDD