Lehet,

hogy a kisebbségbe tartozom, de én szeretem az esőt.

Apró vágyak

Szeretnék egy ilyen szobrot a kertbe. És örülök annak, hogy ilyen vágyaim vannak, mert ez azt jelenti, hogy mindenünk megvan. Jó érzés lakberendezési újságokat, oldalakat nézegetni, és jó érzés vágyakozni, hogyan legyen még szebb, még otthonosabb az otthon. Például mindenemet egy színes kültéri lampion-sorért, vagy esetleg egy szép függönyért a hálóba. Bár az a strandkendő is tetszik, ami most van ott az ablakban. :)

Csemegeuborka

Régi recept alapján. :)

Tegnap

régi jóbarátokkal találkoztam, akikkel az utóbbi években alig láttuk egymást, és mégis úgy ültük körül az asztalt, mintha utoljára a múlt héten találkoztunk volna. Amúgy pedig szörnyű azzal szembesülni, hogy öregszünk. Emlékeztem, hogy egy korábbi blogomban írtam az egyikükről, és az rémlett, hogy egy frankó kis bejegyzés volt, hisz az élmény akként él bennem. Ehhez képest elmosolyodtam, mikor megtaláltam ezt. :)
Tudjátok kevés ember van (mondjuk maximum a két kezemen meg tudnám számolni), akiért bármit megtennék. Múltkoriban Angyalka barátnémnak mondtam, hogy ha azzal hívna fel hajnalban, hogy segítsek elásni egy hullát az erdőben, én bizony megtenném. (Nagyon tetszett neki.) Na, a tegnap olyan volt, hogy több olyan ember is ült ott, akiért detto.

Update: régi beírásomat minden bizonnyal felülírja az alábbi videó, mely pár napja ment le a tévében, és ugyanarról az emberről szól: http://streamer.carnation.hu/m
tvod2/romaforum/2011/06/16/romaforum_110616.wmv

Gárdonyi nyár a kertünkben

Nászút - másodszor - szavakban

Hotel Mona Lisa

Aki látta a képeket, annak lehet már valami fogalma arról, hogy merre jártunk, és miféle szépségeket láttunk. Toscana csodálatos, nem tudtunk betelni vele, és szerintem azóta is látens depresszióval küzdünk mindketten, hogy haza kellett jönni.

A másfél hetes út főhadiszállása Vinci volt (igen, Da Vinci szülőfaluja), ahol a Mona Lisa Hotel vendégei voltunk. Szállásadónk, és az alkalmazottak nagy része is magyar volt, és ez amellett, hogy nagy segítség volt nekünk, bebizonyította azt is, hogy nem velünk, magyarokkal van a baj, hanem azzal, ahogyan élünk. Ők pontosan olyan kedvesek és derűlátóak voltak, mint az olaszok, míg a magyar vendégeknek még a köszönés is nehezükre esett. Hiába, megszoktuk, hogy nem is nézünk egymásra.....

Volterra

Az ellátásunk tehát kifogástalan volt, akárcsak az egész út, mondhatni tökéletes. Mint ifjú házasok, a legnagyobb békében és egyetértésben voltunk együtt, így ez úton cáfolom, hogy a nászúton történik az első nagy veszekedés.  Minden nap - amolyan csillagtúra szerűen - bejártunk néhány falut vagy várost, a teljesség igénye nélkül: Firenze, Pisa, Lucca, Volterra, Viareggio, Cinque Terre, La Spezia, Empoli, Certaldo, San Miniato, Portovenere... Képtelenség mindenről részletesen beszámolni, vagy azt elmesélni, milyen csodálatos tájakon vezetett utunk. Végig szerencsénk volt az időjárással, tökéletes volt az idő a vidék felfedezésére. Minden nap finomakat ettünk, hisz nem titkolt célunk volt a térség kulináris felfedezése is. Kedvenc helyünk egyértelműen Volterra volt, egy meglepően korabeli állapotában megőrzött kisváros, amit még nem leptek úgy el a turisták, ahogyan már sok más falucskát igen.

Boboli-kert

Pisa óriási csalódás volt, a dómon, és a tornyon kívül semmi említésre méltó nem volt a városban, ami kifejezetten ronda volt, és tele ócska bóvlikkal, tipikus turista-lehúzó kacattal. Firenzétől nem ájultunk annyira el, amennyire én vártam, és sajnos a képtárat nem tudtuk megnézni, előre be kellett volna jelentkezni, így maradt a Boboli-kert, ami viszont óriási élmény volt. A város meglepően drága volt, mint ahogy Olaszország úgy általában. A tengerpartos napon a Cinque Terrét néztük meg, ezt ajánlom mindenkinek, aki arrafelé jár, ez öt kisfalu a sziklás tenger partján kis ficakokban, a látvány egyszerűen lenyűgöző. Itt hajóztunk a tengeren (mindketten életünkben először), Portovenerében szálltunk hajóra, és idő hiányában csak a rövidebb sétahajókázást választottuk, de ez is fantasztikus volt.

Az egész vidék hangulata, az illatok, a növények, az éltelek, az emberek... minden olyan "dolce vita" volt. A képekkel talán el tudtam mondani valamennyire.

Cinque Terre látkép

hazafelé félúton

Nem említettem viszont még, hogy oda- és visszafelé egy-egy éjszakát Ausztriában töltöttünk, Pörtschach-ban odafelé, ami a Wörthi-tó partján van, és szintén csodálatos vidék, finom hegyilevegővel, és az osztrákokra jellemző renddel és tisztasággal. Visszafelé pedig Mörtschach-ban szálltunk meg, ami festői környezetben van, az erkélyről látni lehetett a havas helycsúcsokat, és a hágóban pedig folyók és tavacskák voltak szétszórva, mint ha isten csak úgy megrázta volna a kék ecsetet. Ide még mindenképpen szeretnék visszajönni egyszer. Vendéglátónk egy angolul csak pár szót beszélő osztrák család volt, mi a 16 éves retriverüket lelkesen megcsodáltuk, és innen kezdve nagy volt a barátság. :)

Biztosan sokmindent nem meséltem el, pl hogy az olaszok úgy vezetnek, mint az őrültek, és fittyet hánynak a kreszre, vagy azt, hogy az étteremben mindig a ház borát kell rendelni, mert ugyanolyan jó, viszont olcsóbb, mint a többi, vagy hogy az olasz pizza tényleg isteni, és hogy a kevesebb fűszer néha több.... de javaslom inkább, aki teheti, tapasztalja meg maga, milyen is élőben a napfényes Toscana. Mi beleszerettünk....

Aktuális kitérő

Kérem engedtessék meg nekem, hogy a várakozásokkal ellentétben most nem a nászút beszámoló fog következni, hanem valami egészen rendkívüli esemény beszámolója. (Természetesen a nászút elmesélése is soron következik, de mindjárt érthető lesz, miért terelődött a figyelem és energia más felé.)

ébren

Szombaton reggel megérkezett hozzánk szemünk fénye, Bella, a 8 hetes kispuli. Jani szüleinek két pulija van, az ő almukból hoztunk el egy kicsit. Az egész hétvége azzal telt, hogy a bérelt házunk kertjét kutyabiztos formába hozzuk úgy, hogy minden ideiglenes, mobil legyen, és ne hagyjunk komoly külsérelmi nyomot se a házon, se a kerten. Azt hiszem, ez egész jól sikerült. Tegnap még Bella testvére is itt volt, mert a munkálatokban Jani apukája segített, és ő viszi tovább a tesót, leendő gazdijához, plusz két kiscica is vendégeskedett itt két napig, így kisebb állatsimogatóvá alakultunk. :) 

A kutyu az első éjszakát könnyebben, a másodikat nehezebben viselte, sírdogált szegénykém, reggel pedig megtámadta a szemeteszsákot. Jani nagyon aggódik, hogy megszokja-e nálunk, ellesz-e, amíg mi munkában vagyunk. Én reménykedem, hogy igen, hiszen a legtöbb kutya így van otthon egész nap. Ha úgy látjuk, hogy nem fog menni, akkor hozunk neki valami barátot. Előbb azonban reménykedem, hogy összebarátkozik  a cicával. No ez sem könnyű ügy, Borcsa részéről most nagy sértődés van... idehoztunk mindenféle állatot, aztán itt maradt ez a kutya, aki meg is ugatta (miután fújt rá), ráadásul a fél kert le lett dróthálózva, és nem tud arra közlekedni, amerre eddig. Nem könnyű az élet, na. 

álomban

Bella egyébként nagyon érdeklődő, okos kutyának tűnik, aki már jön, ha hívjuk, és bárkinek azonnal hanyatt-vágja magát, aki közelít felé. A legcukibb, mikor szalad, mert közben lobognak a fülei. Mindent megrág, kis éles, hegyes fogacskái vannak, és dundi, kopasz pocakja. 

Kedves Isten, Sors, Égiek!

Kérlek segítsetek nekünk, hogy a kis Bellával közös család legyünk. Enyhítsetek az ő fájdalmán, amit az elszakadás miatt szenved el, és segítsetek minket, hogy türelmünk, erőnk, energiánk, időnk, pénzünk, és minden egyebünk elegendő legyen ahhoz, hogy gondját viseljük.

Köszönjük!

Após munka közben

elkészült a kenel

alszik az új házban

Nászút - először - képekben

A nagy nap

Immáron egy hónapja, hogy egybekeltünk, így már nem él bennem olyan intenzíven az élmény, ami talán nem is baj. :) Kellemes, meleg mosollyal gondolok rá, hogy milyen volt izgulni, külön aludni az utolsó este, idegbetegen készülődni, aggódni, hogy el ne késsünk. Nem késtünk el. :) 

Időben érkeztünk a gárdonyi házhoz, ahogy már a szűk család javában készülődött. Úgy beszéltük meg, hogy anyu fest ki, de végül ez csak félig sikerült, mert nagyon idegesített az idegessége, és az is, hogy inkább magával, mint velem volt elfoglalva. Így esett meg az is, hogy a ruhához kölcsönzött gyönyörű ékszer otthon maradt, és csak a szertartás után került rám. :) 

apuval

Őszintén szólva ezt a részt valahogy nem így képzeltem, és azt hittem, hogy egy ilyen számomra fontos napon törődni fog velem, hogy meghitt pillantásokat váltunk majd, hogy átvezet az asszony-létbe, de sajnos nem tudott kibújni a bőréből.

először írom le az asszonynevemet

Megérkeztem végre a házasságkötő teremhez, és innentől felgyorsultak az események. Rengeteg szempár szegeződött rám, sok barát, családtag, kolléga, és mind rám voltak kíváncsiak. Nagyon furcsa érzés volt. Jani előtt végig titok volt a ruha, így itt látott meg először teljes díszben, én meg úgy izgultam, hogy tetszem-e neki, mint még soha. És aztán bevonulás - szigorúan apuval, mert ragaszkodtam hozzá, hogy ő vezessen be - gyertyagyújtás, igenek, aláírás, gyűrűhúzás, csók, virágátadás, ünnepibeszéd, pezsgő, kivonulás, gratulációk, örülés. Jani nagyon izgult végig, láttam rajta, ahogy összenéztünk, én pedig végig teljesen nyugodtan ültem, és éreztem, ezért küzdöttünk hónapok óta, ezért  a pillanatért, és itt kezdődik a mi új, közös életünk. Kicsit megkönnyebbültem.

már házason

Kint aztán rengeteg puszit adtam, és kaptam, egyfolytában csak mosolyogtam, nevetgéltem, mikor visszanéztük a videót, ezen röhögtünk, hogy úgy néztem ki, mint aki be van állva. :) Örömömet csak az csorbította egy kicsit, hogy a barátnőim nagy része nem jött el az esküvőre, más elfoglaltságuk volt, ami persze érthető, de nagyon hiányzott, hogy velük is megosszam ezt a pillanatot. 

a nép :)

Rövid fotózás után elindultunk a Pálmajor Pihenőparkba, ahol a családi vacsorát tartottuk. A helynek innen is köszönet, egész este kifogástalanul gondoskodtak rólunk. Az étel finom volt, a pincérek sertepertélése nem volt se sok, se kevés, mindenben rugalmasak és együttműködőek voltak. A család, a mindkét ágat sújtó csapás miatt nem volt felhőtlenül boldog, de szerintem kihoztak magukból mindent, ami tőlük tellett. Természetesen nagyon hiányoztak a távol maradó beteg rokonaink, szerettem volna, ha mama el tud jönni, és lát engem férjhez menni. Jani nyilván ugyanígy érzett a keresztapjával kapcsolatosan, este fel is hívta, nagyon örült neki.

bemutatás

"vigyázz rám"

A vacsora teljesen sallangmentesen zajlott, nem voltak hülye játékok és hülye zene sem. Evés után Kornél zenélt nekünk, majd tortát ettünk, végül pedig az én meglepetésem következett, egy dal, amit Janinak énekeltem el. Jó volt látni, hogy meghatottam vele. Ez jó záróakkordja volt az estének, utána lassan elszállingózott mindenki. Mi is sós-zsákként dőltünk az ágyba, így azt hiszem a nászéjszaka vagy csak egy legenda, vagy mi vagyunk cukorseggűek. :D

Az pedig, hogy Jani felesége vagyok, számomra a világ legtermészetesebb dolga. Összetartozunk.

Köszönöm, köszönjük mindenkinek, aki segített, ott volt, vagy gondolt ránk ezen a napon!