Sűrű év vége elé nézünk, semmire sincs időm, amire szeretném, vagy nem annyim, amennyit szeretnék.
Amit viszont le szerettem volna írni, az az, hogy volt az ez évi barátösszehozós rendezvényeimnek egy olyan hozadéka, amire korábban nem is gondoltam. A barátaim ugyanis elkezdtek egymással barátkozni. Ez nagyon mókás, de meglepett, mikor először, utólag értesültem róla, hogy két barátnőm együtt ment bulizni. Mostanság pedig egy nagyon kedves lány és nagyon kedves fiú barátom találkozgatnak.
Régen kamaszéveimben, amikor a fél életemet szobafogságban töltöttem, arról álmodoztam, hogy majd úgy fogok élni, hogy a házam mindenki előtt nyitva áll, sok barátom lesz, és nagy bulikat, összejöveteleket csapunk a kertben, gitározunk, énekelünk, együtt főzünk, együtt állunk a karácsonyfa alatt... stb stb. Aztán lett sok barátom, a szélrózsa minden irányából, és még mindig nem láttam magam előtt, hogy fogom ezeket az embereket összeterelni, hogy fogunk mi együtt szalonnázni a kerti sütőnél.
Aztán valahogy szépen lassan beindult. Az első, lányos-tökfaragós estén a legkedvesebb lányaimat eresztettem össze. Névnapkor a barátokat. Az esküvőre már hellyel-közzel mindenki ismerte a másikat. A nyári lagzira pedig nagyon sokan jöttek, olyanok is, akik addig nem tudtak, így legtöbben először, vagy másodszor találkoztak. Mind nagyon jól sikerült. És szerencsére ezt nem csak én gondolom így, hanem a többiektől is hasonló visszajelzések jöttek. Nem véletlenül kezdtek el egymással is találkozni.
Házigazdaként sem volt gondom. Mindig akadt segítő kéz, kérés nélkül is, tán még pohár sem tört el egész évben, maximum általam :) Persze ettől függetlenül azért nem egyszerű feladat az ilyen bulik szervezése, de a végén mindig megéri. Másnap az emberek mosogatnak, reggelit készítenek, elmossák a kerti grillt, a bográcsot, még fel is söpörnek, és én örülök ennek, mert ez azt jelenti, hogy otthon érzik magukat.
Lehetne esetleg az a foglalkozásom, hogy otthonteremtő, és barátság-előkészítő? Beérném vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése