Nos, a hétvége nagyon aktívan telt, ezért nem is jutott időm a blogolásra, de most mindenről részletesen beszámolok.
Janival (és Bellával) szorgos kishangyák voltunk, és kihasználtuk a jó időt. Jani füvet nyírt és kerítést festett, jómagam pedig főzőcskéztem, és körtelekvárt készítettem, diót szedtem, sőt gombát is, mert azt is találtunk a kertben. A
net szerint ehető, de így azért nem mertem bevállalni, na meg akkora mennyiség nem termett a fűben, hogy egy jó kis pöri, vagy mártás legyen belőle.
Bella az egész kertben tevékenykedést nagyon élvezte, és aktívan közreműködött a kerítés festésénél, ahogy azt az alábbi fotók is bizonyítják.
 |
| Jani itt még egyedül |
 |
| Bellus észreveszi a lépcsőről |
 |
majd odafekszik támogatásképpen :)
(további fontos kellékek a plüsspokróc, és a plüssnapocska) |
Csodálatos ez a korai őszi idő, napközben kellemesen meleg van, a szél kicsit lengedez, és a nyári zöld bujaság túlcsordulva önmagától, elkezdi járni színpompás haláltáncát. Beérnek az utolsó termések, amikben még ott van a napsütés íze, és van néhány virág, ami még csak ilyenkor nyílik, megbújva a sárguló fűszálak között. Olyan illatok vannak, amik semmikor máskor. Szeretem az őszt. És szeretem eltenni a nyár ízét is, így a szomszédnénitől kapott körtéből lekvár készült. Ez az egyik legjobb dolog a vidéki életben, az ember ismeri a szomszédait, és időnként kap tőlük a kerítésen átnyúlva egy tál körtét, vagy paradicsomot, vagy egy tál sütit.
 |
| igazi paradicsomból készült leves |
 |
| mexikói falatkák |
 |
| paparazzikép a lassan kibontakozó barátságról |
 |
| a lekvár |
 |
| a dió, és a gyapjas tintagomba |
 |
| nemsokára virágzik a borostyán |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése