Édenkertem

Riley Presley, a király unokája

2012-02-22T16:46:00.004+01:00

szerintem szép

és hasonlít is

Nagy dolog ez?

2012-02-20T07:59:00.000+01:00

Talán minden évben bulit kéne tartsak, hogy 3-nál több embernek eszébe jusson a névnapom?
Aki ismer, tudja, nem vagyok az a magamat ünneplős típus, de azért egy évben az a két nap, amikor az embernek van valamije, az nem olyan sok, főleg a névnap, hisz az mindenhol ki van írva, megjegyezni sem kell. Nem az ajándék, nem az "illik dolgok", hanem egy kedves baráti köszöntés az, amiről beszélek. Egy apró, figyelmes gesztus a másik felé. Tényleg olyan nagy dolog ez?

Az én valentínom

2012-02-14T13:48:00.000+01:00

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ami azt illeti, és sosem voltam lelkes Valentin nap ügyben. No nem azért, mert szeretet-ellenes lennék, vagy ne tartanám fontosnak, hogy kifejezzük az érzéseinket azok iránt, akiket szeretünk. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az ilyen direkt dolgokat nem szeretem. Nekem nem kell alkalom, hogy kedves legyek, örömet szerezzek, ajándékot adjak valakinek. Meglepni a kedvest egy vacsorával, vagy ajándékot küldeni postán a barátnőnek, azokban a pillanatokban sokkal fontosabb volt, amikor megtörténtek, mint ha ma tenném meg. Magának az időzítésnek is (ajándék)értéke volt. Talán majdnem akkora, mint magának az ajándéknak.

Emlékszem, hogy gimi harmadikban volt egy californiai, Tiffany nevű osztálytársunk. Nagyon cuki volt, mert Valentin napon, és Halloweenkor is kiselőadást tartott nekünk, és apró ajándékkal lepett meg minket helyes kis zacskókban (a mai napig megvannak), az osztályban mindenki kapott valamit. Elmesélte, hogy náluk ez az ünnep nem csak a szerelemről szól, hanem inkább arról, hogy jelezzék egymás felé a szeretetüket, és kis cukorkákat adnak egymásnak, meg üdvözlőkártyákat, amire ráírják érzéseiket. Ez tetszett. (A Halloween pedig ott a mi Mikulásunkhoz hasonló, a gyerekek édesség beszerzéséről szól leginkább, és a buliról, az olyasmiről, amit mi farsangkor tartunk.)

A szívecskéket szeretem. Szeretni is szeretek. Ezért ma gondolok mindenkire, akinek van helye a szívemben, én innen üzenem, hogy nem felejtem el.

Minálunk a tél

2012-02-07T13:20:00.001+01:00

2012-01-31T13:28:00.000+01:00

Megint egyel kevesebben vagyunk. Vasárnap tragikus hirtelenséggel eltávozott 10 éve hű társam, örök szobatársam, felnőtté válásom szemtanúja, Guzmi, a 10 éves csincsilla. Reggel rosszul volt, estére ki is hunyt szegénykém, nem sokat tehettünk érte. A társai mellette gubbasztottak, még akkor is, mikor már nem élt. Azóta nagyon csendesek.

Megsirattam ezt a kis életet. Igaz, ez "csak" egy rágcsáló, nem tud az ember olyan kapcsolatot teremteni vele, mint egy macskával, vagy kutyával. De mégis... ő volt az első állatom, aki két hétnél tovább élt, aki velem tartott mindenhová, akinek a neszezése életet vitt az otthonba, aki sok tüneményes picurral ajándékozott meg minket.

Nyugodj békében Guzmikám!

2012-01-17T10:11:00.002+01:00

Az a helyzet, hogy szerettem volna feltenni karácsonyi képeket, de olyan mérges lettem a fényképezőmre, amiért megbetegedett, hogy azóta se nyúltam a képekhez. Pedig szép volt minden, végre rendben is volt minden, kis szomorúság is ül a szívemen azóta, hogy véget értek az ünnepek. Most olvasok sokat, pihenek, a hátfájásom makacs teherként nyom, és lassan javul. Filmeket nézünk, sorsokat, életeket, hősöket, jól esik a befelé fordulás, de lassan nyílnék kifelé is. Várom a fényt és a színeket.

2011 margójára

2011-12-31T19:35:00.001+01:00

Nálam a pihenés ideje van most, nem annyira a pezsgésé, és bizony ez azt is jelenti, hogy blogot is kevesebbet írok. Inkább töltekezek, mint adok magamból, inkább zsemlét sütök a karácsonyra kapott recepteskönyvemből, mint szilveszteri buliba megyek... és egy cseppet sem bánom. Remélem jövőre több jön ki belőlem, ez az év nagyon sűrű volt, nagyon intenzív, jól esik a pihenés így az év végén, és jól esik a begubózás.
Tegnap azért elolvastam, mit kívántam erre az évre, és bár annak ellenére, hogy elég telhetetlen voltam, igazán sok minden teljesült. Egy szavam sem lehet. Van családom, van férjem, kutyám, cicám, csincsillám, fészkem, autóm, ruhám, cipőm, ételem, italom... egy kivétellel mindenem megvan már. Előre tudtam, hogy ez az év a felkészülésről szól. És tudom, hogy a jövő év pedig csak egyvalamiről fog szólni. Róla, akinek várjuk az érkezését. Nem is kívánok mást a jövő évre, csak egészséget és megélhetést magunknak és a szeretteinknek, és az érkezését kívánom, neki, aki beragyoghatja az életünket. Kívánom, hogy szülessen egészséges és csodálatos kisbabánk.

Boldog új évet minden kedves direkt, és véletlenül erre tévedőnek! Kívánom, hogy 2012 valóban hozza el mindannyiunk számára a fényt, és a boldogságot!

2011-12-26T11:37:00.000+01:00

Minden éveben sokat gondolok arra, hogy karácsonykor valamiféle jótékonysági akcióban részt vegyek, megajándékozzak valakit, akinek nem telik rá. Volt olyan év, hogy a cipősdoboz akcióra készítettem dobozt, volt, hogy ruhát vittünk gyűjtőládába, vagy a munkahelyemen segítettem az adományozásban. Idén is töprengtem, mi legyen, mert valamit mindenképp szerettem volna.
Aztán ahogy telt, múlt az idő, úgy éreztem, ki is csúszok belőle. Közben pedig készült sok apró ajándék, és eszembe jutott egy egy barát, vagy ismerős, akivel nem szoktuk megajándékozni egymást. Aztán jöttek sorra az alkalmak. A barátnőm barátnője, aki a szomszéd faluban lakik, és átugrott mézeskalácsot sütni. Vagy a lakótársa, aki fülbevalókat gyűjt, nekem meg épp volt egy, amit megcsináltam, de nem tudtam, kinek is adhatnám. Aztán kedves fiúbarátaim, akikkel sokat beszélgetek az élet dolgairól, vagy a kolléganőm, akivel együtt járunk be reggelente dolgozni... és mentek az apróságok, a kis csomagok. Aztán egyszer csak rájöttem, ez volt az én idei jótékonyságom. Nem ismeretlen szegény-gyerekeket leptem meg, hanem a saját ismerőseimet, barátaimat, akik hihetetlenül tudtak örülni egy csomag mézeskalácsnak, vagy egy kézzel varrt karácsonyfadísznek. Igazán különleges érzés volt ez számomra is, hiszen ezek meglepetések voltak, és nem vártam viszonzást. Tudom én, hogy sokan mondják, jobb adni, mint kapni, és ez igaz is. De ha például a családoddal ünnepelsz, és viszed az ajándékot, tudod, hogy kapni is fogsz, ott van a fejedben ez a gondolat, akkor is, ha tényleg jobban szeretsz adni. De itt tudtam, hogy csak arról szól az egész, hogy én adok. Felemelő érzés volt.
Aztán pedig jól meglepődtem, mikor karácsony előtti napon levelet kaptam Írországból. Egy zöld boríték, benne kézzel festett képeslap olyasvalakitől, akitől álmomban sem vártam volna, és akinek már nem tudtam viszonozni, csak megköszönni. Érdekes az élet, ahogyan megtanít adni, és kapni is. Ez volt az én karácsonyi tanulságos mesém. Mielőtt már "elájultam" volna a saját önzetlenségemtől, meg kellett tanulnom kapni is. :)

Boldog karácsonyt mindenkinek!

A bécsi adventi vásárban jártunk...

2011-12-14T11:58:00.003+01:00

Sajnos az egyik objektívem közben tönkrement, és a nap végén már elhatalmasodott rajtam a dátha is, de azért jól mulattunk sógorékkal. Összességében el kell mondjam, hogy a mi vörösmaty téri vásárunk sokkal szebb, az áruk igényesebbek, és kevésbé drágák. A tömeg itt irgalmatlan, többnyire magyar és szláv turistákkal van tele mindkét vásáruk, de a forraltbor és a sültkolbi, no meg a sonkás szendvics verhetetlen.

Schönbrunni kastély

főutca

kastélykert fényekkel

sógorné fények mögött

jászol dundi figurákkal

macisbácsi

finomnak tűnő, de nagyon édes sütik

angyalkás lány

bábos lány

mint a jégcsapok

kedvenceim: a játékárus bácsik, a jobb oldali olyan, mint ha nem is igazi lenne

Állati jó

2011-12-01T11:13:00.001+01:00

Újabb szépséges téli lakásdivat. Legközelebb már saját őszi-téli képekkel jövök.

források:

www.hviit.blogspot.com

www.blog.stylizmo.com

www.christinas-interior.blogspot.com

Joy

2011-11-24T10:35:00.001+01:00

Lassan kezd alakulni nálam a karácsonyi hangulat. Mivel totálisan függővé váltam a több száz lakberendezéssel foglakozó (főként skandináv) blogoktól, jöjjön egy kis szemezgető, képekben.

2011-11-16T11:59:00.001+01:00

Szeretem az összetartozásnak, az EGYÜTTélésnek a hétköznapi valóságát megélni veled. Szeretem, ha én reggel kiviszem a szemetet, te pedig új zsákot teszel a kukába, szeretem, hogy ha elpakolok az edényszárítóról, mire hazaérek, te új (nagyjából ;) tiszta edényekkel töltöd meg, és szeretem, hogy ha meglepiből kicsi legóemberkét veszek neked, másnap reggel ott van az asztalon az a drága újság, amit nem vettem meg magamnak, bár szerettem volna. Szeretem, hogy beengeded reggel a cicát, aki odabújik mellém az ágyba dorombolva, szeretem, hogy ha este későn jövök, égve hagyod nekem a villanyt a teraszon.
Szeretem, hogy minden reggel arra ébredek, hogy te bújsz mellém búcsúzóul. És azt is, hogy felhívsz akkor is, ha nincs semmi lényeges mondanivalód, és csak hümmögünk, meg röhögünk, és megkérdezzük egymást, hogy "...és amúgy?"

Sok kicsi...

2011-11-15T12:58:00.001+01:00

Az első és legfontosabb dolog, amit közölni szeretnék, az az, hogy már fogytam 3 kilót. Ez óriási eredmény, tekintve hogy évek óta csak felfelé megy a mutató, és most végre elindult lefelé. A dolog egyszerű. Mellőzök minden felesleges, és könnyen felszívódó szénhidrátot, és sokkal több zöldséget és gyümölcsöt eszem. Lassan jöhet a mozgás is, bár az időjárás ezt nem támogatja különösebben.
Tegnap olvastam egy cikket az angyalokról. Ma merő "véletlenségből" egy másikat is. Hát ezek a lények óriási arcok, elméletileg azért léteznek, hogy minket segítsenek. Érdemes velük jóban lenni, és szépen kérni tőlük, mert akkor a segítségünkre sietnek. Persze csak jó dolgokat tudnak cselekedni, ezért abban kevéssé tudnak közbenjárni, hogy mondjuk eltörjék a lábát annak a szomszédomnak, aki ugyan nem lakik ott, de a kutyája igen, és szegény egyedül van egész nap, minden nap. (A környék minden állatáról gondoskodó szomszédnéni pedig két hét múlva elköltözik.) Így a kérésem az lenne, kedves angyalkák, hogy segítsetek Jenny kutyusnak, hogy a jelenleginél sokkal méltóbb helyre kerüljön, szerető gazdik körébe. Ez nagyon fontos lenne. Kiegészítő kérés lenne, hogy az újabban napi szinten szökdöső Bellára is vigyázzatok, nehogy baja essen. (Azt hiszem, az állatokra amúgy a tündérek is figyelnek, így kedves angyalkák, a csapatmunka jegyében szóljatok a tündéreknek is.)
Szombaton voltunk Quimby koncerten, méghozzá a 20 éves szülinapin az Arénában. Csodálatos volt. Néha egészen szeretem, hogy magyar vagyok, mert ez az egész olyan magyar dolog, ez csak itt tudott születni. Persze az is jellemző, hogy még ezt is lehet fikázni, valakinek ez is szúrja a szemét, hogy ők népszerűek. Szerintem örülni kéne, hogy van olyan valami, akármi, ami így össze tudja terelni az embereket, és azok együtt tudnak lenni egy nagy fedett helyiségben békességben, és jól érezni magukat. No és persze a zene. A varázszene. És a tehetséges, csupaszív zenészek, akik még a nagy aréna színpadán is csináltak egy kicsi színpadot, ahol összekuporodva együtt játszottak pár dalt. A többi sem volt hivalkodó, hanem színvonalas, és alázatos, és őszinte. Bármit is akarok tenni az életben, azt így akarom tenni. Szívből, alázattal, maximalizmussal, de mégis könnyedén, őszintén.

Karácsonyi kívánságok az ikeából.... :)

2011-11-08T12:58:00.002+01:00

This is the beggining....

2011-11-08T12:06:00.001+01:00

Sűrű év vége elé nézünk, semmire sincs időm, amire szeretném, vagy nem annyim, amennyit szeretnék.

Amit viszont le szerettem volna írni, az az, hogy volt az ez évi barátösszehozós rendezvényeimnek egy olyan hozadéka, amire korábban nem is gondoltam. A barátaim ugyanis elkezdtek egymással barátkozni. Ez nagyon mókás, de meglepett, mikor először, utólag értesültem róla, hogy két barátnőm együtt ment bulizni. Mostanság pedig egy nagyon kedves lány és nagyon kedves fiú barátom találkozgatnak.

Régen kamaszéveimben, amikor a fél életemet szobafogságban töltöttem, arról álmodoztam, hogy majd úgy fogok élni, hogy a házam mindenki előtt nyitva áll, sok barátom lesz, és nagy bulikat, összejöveteleket csapunk a kertben, gitározunk, énekelünk, együtt főzünk, együtt állunk a karácsonyfa alatt... stb stb. Aztán lett sok barátom, a szélrózsa minden irányából, és még mindig nem láttam magam előtt, hogy fogom ezeket az embereket összeterelni, hogy fogunk mi együtt szalonnázni a kerti sütőnél.

Aztán valahogy szépen lassan beindult. Az első, lányos-tökfaragós estén a legkedvesebb lányaimat eresztettem össze. Névnapkor a barátokat. Az esküvőre már hellyel-közzel mindenki ismerte a másikat. A nyári lagzira pedig nagyon sokan jöttek, olyanok is, akik addig nem tudtak, így legtöbben először, vagy másodszor találkoztak. Mind nagyon jól sikerült. És szerencsére ezt nem csak én gondolom így, hanem a többiektől is hasonló visszajelzések jöttek. Nem véletlenül kezdtek el egymással is találkozni.

Házigazdaként sem volt gondom. Mindig akadt segítő kéz, kérés nélkül is, tán még pohár sem tört el egész évben, maximum általam :) Persze ettől függetlenül azért nem egyszerű feladat az ilyen bulik szervezése, de a végén mindig megéri. Másnap az emberek mosogatnak, reggelit készítenek, elmossák a kerti grillt, a bográcsot, még fel is söpörnek, és én örülök ennek, mert ez azt jelenti, hogy otthon érzik magukat.

Lehetne esetleg az a foglalkozásom, hogy otthonteremtő, és barátság-előkészítő? Beérném vele.

Test ügy

2011-10-25T14:22:00.001+02:00

A laborvizsgálat megállapította, hogy nincs sem cukrom, sem pajzsmirigy és egyéb hormonproblémám. Gyanús még a candida, ha az sem, akkor szimplán attól hízom, hogy nem mozgok. No és persze hogy helytelenül táplálkozom.
Már másfél hete tart a szénhidrát-diétám. A közérzetem sokkal jobb, bár nehéz tartani a dolgot, és körülményes a napi főzés. Kitalálhatná a máv a főző-vonatot, hazáig majdnem meg is lennék a vacsival, reggel meg az egészséges reggelivel.

Most már csak sportolni kéne.

Egyébiránt pedig most sok a dolog, sajnálom, hogy nem sikerül tartanom a napi post-ot.

2011-10-11T15:25:00.000+02:00

Sajnos nem jön össze ez a minden nap blogolás, annyi a teendő.... de azért amint tudok, írok.

2011-10-06T12:22:00.000+02:00

Ha istenke is úgy akarja, ma lesz végre cangám. Exlakótárs bringaszervízben dolgozik, és van ottan a sarokban megbújva egy kis kopott, sötétkék kétkerekű, amit magamévá tehetek. :) Már alig várom. Remélem jóbarátok leszünk, és hűségesebb lesz hozzám, mint az előző, ami galád módon odaadta magát valaki másnak.Újabban vannak ugyanis szökős tárgyaim. Először a bringa a kulcscsomómmal együtt, később pedig a céges belépőkártyám. Pedig eddig nem voltam az a cuccelhagyós típus. De lehet, hogy mindez csak azért történik, hogy ne tudjak bejárni dolgozni... Ígérem, ha bekrepál a gépem, vagy mittomén begyulladnak az ujjaim, esetleg kiírják az ajtóra, hogy nem jöhetek be, akkor elkezdek gyanakodni. Addig pedig betudom a dolgot az általános szétszórtságomnak.

Healing now

2011-10-05T09:34:00.000+02:00

A tegnapi napra visszamenőleg szeretnék mutatni valamit. Az általam már sokszor emlegetett, talán mondhatni kedvenc zenekarom legújabb lemezének - szerintem - legjobb száma.

Ez:

Amúgy pedig itt leszek nemsokára: http://www.a38.hu/?p=programok&id=2732

És nem mellesleg svédek, hűvös északiak, akikben több a szenvedély, mint egy brazil szappanoperában. Titkon kicsit szerelmes is vagyok minden északi hűvösségébe. :)

Hétvége part 2

2011-10-03T12:57:00.000+02:00

Vasárnap anyuék jöttek hozzánk vendégségbe. (Az első tanulság számomra, hogy ne akkor próbáljak meg olyat sütni, főzni, amit még soha, amikor vendégek jönnek. A második, hogy nem veszek többet egészben pulykacombot, mert nagyon inas, és alig lehet leoperálni a húst a csontról.)

Anyu hozott fincsi rétest, és sok-sok anyagot, amiből varrhatok. És hozott egy üveg isteni Tokai Furmintot is, amit az esti beszélgetés alatt észrevétlenül elfogyasztottam, így a búcsúzásnál már kicsit becsiccsentve köszöntem el. :))

Természetesen a főszereplő most is Bella volt, kivittük a szabad-strandra futkosni, és végre megtörtént a csoda, elkezdett más kutyákkal barátkozni!! Eddig ugyanis csak ugatott azonnal, amint meglátott egy ebet. Az embereket pedig változatlanul imádja, mindenkihez odaszaladt, aki a földön ült, vagy feküdt. Szerencsére többnyire örömmel fogadták.

Anyu és apu estig maradt, jót ~~beszéltem~~ beszélgettünk, és megnéztük a felettünk lévő csillagképeket. Lassan egy éve, hogy itt lakunk Gárdonyban. Tavaly ilyenkor, ugyanígy néztük apuval a fiastyúkot a teraszról. Jó, hogy itt voltak, jó, hogy nyugi volt, béke, törődés. Még Pault, a házi keresztespókunkat is megnézték, és már nem nevetnek azon, hogy nekünk még házi pókunk is van.

szeretteim

anyuval

a strand most is aktív (a háttérben a két pötty légballon)

a szürkék, akik már majdnem fehérek

szagminta

már hullanak a levelek

hasak :)

sárgul

apu és Bella :)

Hétvége part 1

2011-10-03T12:28:00.000+02:00

Nos, a hétvége nagyon aktívan telt, ezért nem is jutott időm a blogolásra, de most mindenről részletesen beszámolok.

Janival (és Bellával) szorgos kishangyák voltunk, és kihasználtuk a jó időt. Jani füvet nyírt és kerítést festett, jómagam pedig főzőcskéztem, és körtelekvárt készítettem, diót szedtem, sőt gombát is, mert azt is találtunk a kertben. A net szerint ehető, de így azért nem mertem bevállalni, na meg akkora mennyiség nem termett a fűben, hogy egy jó kis pöri, vagy mártás legyen belőle.

Bella az egész kertben tevékenykedést nagyon élvezte, és aktívan közreműködött a kerítés festésénél, ahogy azt az alábbi fotók is bizonyítják.

Jani itt még egyedül

Bellus észreveszi a lépcsőről

majd odafekszik támogatásképpen :)
(további fontos kellékek a plüsspokróc, és a plüssnapocska)

Csodálatos ez a korai őszi idő, napközben kellemesen meleg van, a szél kicsit lengedez, és a nyári zöld bujaság túlcsordulva önmagától, elkezdi járni színpompás haláltáncát. Beérnek az utolsó termések, amikben még ott van a napsütés íze, és van néhány virág, ami még csak ilyenkor nyílik, megbújva a sárguló fűszálak között. Olyan illatok vannak, amik semmikor máskor. Szeretem az őszt. És szeretem eltenni a nyár ízét is, így a szomszédnénitől kapott körtéből lekvár készült. Ez az egyik legjobb dolog a vidéki életben, az ember ismeri a szomszédait, és időnként kap tőlük a kerítésen átnyúlva egy tál körtét, vagy paradicsomot, vagy egy tál sütit.

igazi paradicsomból készült leves

mexikói falatkák

paparazzikép a lassan kibontakozó barátságról

a lekvár

a dió, és a gyapjas tintagomba

nemsokára virágzik a borostyán

2011-10-03T07:24:00.000+02:00

Tudom, hogy már lógok két bejegyzéssel is, meg is kapjátok ma.... a teljes hétvégét dokumentáltam. :)

Changes

2011-09-28T11:51:00.000+02:00

Sok évvel ezelőtt azért kezdtem el blogolni, hogy kiírjam magamból a gondolataimat. Azonban elnézve ezt a blogot, ez mostanság nemigen sikerül. Ezért elhatározásra jutottam, miszerint októberben minden nap írni fogok valamit. Azt hiszem, van is miről, mert mindig történik valami, valahogy ez az év ilyen. Sok változás, amihez alkalmazkodni kell, ha az ember nem akarja, hogy a hullámok maga alá temessék.

2011-09-19T15:30:00.000+02:00

Megint írni szerettem volna klassz dolgokról, de megint temetés jön, és hirtelen olyan lényegtelenné vált minden más.

2011-09-06T15:23:00.000+02:00

Kedvesek!

Mivel annyira láthatatlanok vagytok, csak a statisztikából tudom, hogy van itt néha valaki. :), itt oldalt bökjetek már nekem egyet, hogy mire és mennyire akartok még belőlem. :) Megköszönöm.

2011-09-05T16:39:00.000+02:00

Csak azt szeretném mondani, hogy vannak dolgok, amik örökké élnek. Vannak dalok, amik örökké szólnak, vannak emberek, igazi talentumok, akik örökké létezni fognak... bennünk.

Ha egyszer majd meghalok, ez a dal szóljon.

http://www.youtube.com/watch?v=BYOE_b4aYD0

Boldog szülinapot Freddie!

End of summer

2011-09-01T13:52:00.000+02:00

Kicsit elmaradásban vagyok a posztolást illetően, de sűrű napok vannak most. eredetileg úgy gondoltam, hogy a kerti lagziról írok nektek, tudjátok, amit a barátoknak tartottunk a nyár végén. Lehet, hogy írnom kéne róla, de az is lehet, hogy a képek többet mondanak. Én csak annyit szeretnék, hogy csodálatos barátaink vannak, akiknek nagyon köszönjük, hogy így szeretnek minket. Ez talán a valaha volt legsikeresebb bulink volt.

A buli után nemsokkal volt a papa temetése. Szép volt, katonai temetés zenekarral, lövésekkel (bár ez utóbbit sosem értettem, kicsit furcsa nekem, hogy egy lövés hogy lehet "dísz"). Régóta lappangó családi feszültségeket is a felszínre hozott ez a haláleset, és kicsit önző módon némi elégedettséggel konstatáltam, hogy nem én állok harcban valakivel, hanem tőlem kicsit távolabb történnek a dolgok, egészen pontosan anyu és a mama között. Hát igen... nem vagyunk mi egyszerűek női ágon.

Nálunk most az elromlott cirkó okoz némi problémát, szombat óta hideg vízben fürdünk, nagyon pezsdítő élmény. :) Ráadásul a szú továbbra is rágja a bejárati ajtót, Bella pedig szemet vetett a rózsákra, ezért nekilátott kiásni őket. Valaki mondta egyszer, hogy vagy kutyád van, vagy kerted. Most már értem, mire gondolt. Ettől függetlenül persze imádjuk, tegnap a névnapja alkalmából elvittük egy nagy sétára, és kipróbáltuk azt is, hogy megy mindez póráz nélkül. Nagy volt a boldogság. :)

Most pedig, szeptember elsejével hivatalosan is vége van első gárdonyi nyarunknak. Talán mondanom sem kell, hogy a nyarak közül az eddigi legjobbnak.

Nagypapa

2011-08-15T09:01:00.000+02:00

Az éjjel meghalt a nagypapám. Az éjjel egy órát szenvedtem valami érthetetlen okból kialakult bélgörcs miatt. Papát a múlt héten vitték kórházba, mert összeomlott az emésztése, bármit is jelentsen ez. Nagyon beteg volt, és tudom, hogy jobb neki így. Fáj, hogy nem tudok sírni. Fáj, hogy utolsó találkozásaink alkalmával már csak árnyéka volt önmagának. Az utolsó "találkozásom" (kapcsolatteremtésem) vele, amikor még valamennyire önmaga volt, talán egy évvel ezelőtt történt. Papa hivatásos katona volt, repülőszerelő. Talán a leszerelése óta nem találta a helyét, zugivó volt, alkoholista, és szépen lassan leépült. És akkor, ott azon a délutánon kimentem hozzá a konyhába, ő sóvárogva nézett az ég felé, és mikor meglátott, azt mondta, hogy ő oda akar menni, oda fel. Valami gyermeki mosoly ült ki az arcára, és az égre mutatott. Egy repülő kondenzcsíkját pillantottam meg, és megértettem, hogy neki ez már nem boldog élet.

Hát papa, mostmár ott vagy fenn. Mostmár nem fáj neked semmi. Mostmár húzhatod a láthatatlan kondenzcsíkot a láthatatlan repülőddel, és boldog vagy, és könnyű. És én megbocsájtom, hogy csokival próbáltál lefizetni, hogy ne áruljam el a mamának, hogy a kocsmába is bementünk a bolt után, és te is bocsásd meg nekem, hogy én mégis elárultalak. Csak 5 éves voltam. Te pedig beteg.
Kérlek vigyázz a mamára, az én beteg mamámra, akiért most borzalmasan aggódom.

Isten veled papa!

Viva la musica

2011-08-11T11:58:00.000+02:00

Biztos veletek is történt már olyan, hogy sírtatok a zenétől. Vagy ha nem is, de megható volt, vagy épp valami furcsa bizsergés a szív körül, esetleg gombóc a torokban. És most nem az olyan szerelmes dalokra gondolok, amik a szövegük (vagy épp az énekes személye) miatt hozzák ezt ki az emberből, hanem amikor a ZENE van rád ilyen hatással.

Nem tudnám megmondani, melyik a kedvenc hangszerem, mert hisz oly különbözőek, nem összehasonlíthatóak, olyan ez, mint ha választanom kéne, hogy az epret, vagy a csokoládét szeretem-e jobban. És én nem tudok, és nem is akarok választani.

Ahogy egyre jobban megismerem a különböző stílusú zenéket, rájövök, mekkora szerepe van annak, hogy hol születik. Egyrészt ez valamennyire meghatározza a hangszerhasználatot is, de ezen kívül számtalan más dolgot, a ritmust, hangulatot... stb. Egy zenén érződik a napsütéses órák száma. Egy északi zene soha nem lesz olyan derűs, olyan erotikus (bár ez alól azért van kivétel), olyan fülledt, mint ahogy egy déli zene soha nem tudja úgy elmondani a magányt, a hideget, a zordságot, és a zordságban lévő melegséget.

Mindezt azért kezdtem el kifejteni, mert ma kimegyek a szigetre, egyetlen napra, és igazából egyetlen zene kedvéért. Csak annyit mondok: tangó. És ehhez nincs más hozzáfűzhető, inkább hallgassátok.

http://www.youtube.com/watch?v=xaBg7XKZ88g&list=FLyHnf_i0Kc20&index=1

http://www.youtube.com/watch?v=_9lfdx-h6u0&feature=related

Nyári hétvégék - fotoblog

2011-08-09T14:41:00.000+02:00

Sógor komáék

Sástói kilátó

Fekete Zaj fesztivál

Sárga

All stars

Kedvencünk a maki a veszprémi állatkertben

Maki eszik

Nevető jancsi, és nevető Jancsi

Ás

Néz (másik személyes kedvenc, a szurikáta)

Kikötő

magam

Sor

update Borcsa

2011-08-01T11:29:00.000+02:00

A cica gyógyul. Kiderült, hogy nem kullancsos betegsége van, és kapott gyógyszert, és már többet eszik. A bicegés pedig valószínű baleset. :DDDDDD

Borcsa

2011-07-27T11:44:00.000+02:00

...a cica, aki jár hozzánk, meg fog halni. A világ leghaszontalanabb és legértelmetlenebb élőlénye (gyk: a kullancs) valószínűleg megfertőzte, és csontsovány, és megtört, és már nem mozog a jobb hátsó lába, és nem akarom végignézni, ahogy elhagyja az erő. Ő a harmadik cica november óta, akit el fogunk veszíteni. Utálom, mikor közel van a halál, mikor érzem a szagát, érzem, ahogy a szívcsakrám fuldoklik és reszket, és nézek a már félig élettelen szemekbe, és hallom a rémisztően ismeretlen fájdalmas nyávogást, azt, amiről egyből tudom, hogy most baj van, igazán baj. És utálom, hogy tehetetlen vagyok, hogy gyáva vagyok, hogy ~~fukar~~ csóró, és utálom, hogy ilyenkor mérges vagyok az istenre, mert ilyen nehézzé teszi a szeretetet.

art

2011-07-21T14:49:00.000+02:00

Firenze, Boboli kert

Vinci, Mona Lisa Hotel

Toszkán tenger

Variációk egy témára

2011-07-20T15:52:00.000+02:00

2011-07-13T16:07:00.000+02:00

valami nem jól van, mert mostanában nem esik jól leírni, elmondani a dolgokat. pedig lenne mit. mesélhetnék a rákbeteg rokonok meglátogatásáról, vagy a cseperedő kiskutyáról, vagy a gárdonyi nyárról, vagy arról, mi derült ki a mai talpmasszázson az egészségi állapotomról, de mikor akarnék, nem írok, aztán meg nem tudom rávenni magam. nem tudom mi van.

Lehet,

2011-06-30T15:58:00.001+02:00

hogy a kisebbségbe tartozom, de én szeretem az esőt.

Apró vágyak

2011-06-30T13:04:00.000+02:00

Szeretnék egy ilyen szobrot a kertbe. És örülök annak, hogy ilyen vágyaim vannak, mert ez azt jelenti, hogy mindenünk megvan. Jó érzés lakberendezési újságokat, oldalakat nézegetni, és jó érzés vágyakozni, hogyan legyen még szebb, még otthonosabb az otthon. Például mindenemet egy színes kültéri lampion-sorért, vagy esetleg egy szép függönyért a hálóba. Bár az a strandkendő is tetszik, ami most van ott az ablakban. :)

Csemegeuborka

2011-06-26T11:46:00.000+02:00

Régi recept alapján. :)

Tegnap

2011-06-21T15:10:00.000+02:00

régi jóbarátokkal találkoztam, akikkel az utóbbi években alig láttuk egymást, és mégis úgy ültük körül az asztalt, mintha utoljára a múlt héten találkoztunk volna. Amúgy pedig szörnyű azzal szembesülni, hogy öregszünk. Emlékeztem, hogy egy korábbi blogomban írtam az egyikükről, és az rémlett, hogy egy frankó kis bejegyzés volt, hisz az élmény akként él bennem. Ehhez képest elmosolyodtam, mikor megtaláltam ezt. :)
Tudjátok kevés ember van (mondjuk maximum a két kezemen meg tudnám számolni), akiért bármit megtennék. Múltkoriban Angyalka barátnémnak mondtam, hogy ha azzal hívna fel hajnalban, hogy segítsek elásni egy hullát az erdőben, én bizony megtenném. (Nagyon tetszett neki.) Na, a tegnap olyan volt, hogy több olyan ember is ült ott, akiért detto.

Update: régi beírásomat minden bizonnyal felülírja az alábbi videó, mely pár napja ment le a tévében, és ugyanarról az emberről szól: http://streamer.carnation.hu/m
tvod2/romaforum/2011/06/16/romaforum_110616.wmv

Gárdonyi nyár a kertünkben

2011-06-20T12:37:00.000+02:00

Nászút - másodszor - szavakban

2011-06-20T12:13:00.000+02:00

Hotel Mona Lisa

Aki látta a képeket, annak lehet már valami fogalma arról, hogy merre jártunk, és miféle szépségeket láttunk. Toscana csodálatos, nem tudtunk betelni vele, és szerintem azóta is látens depresszióval küzdünk mindketten, hogy haza kellett jönni.

A másfél hetes út főhadiszállása Vinci volt (igen, Da Vinci szülőfaluja), ahol a Mona Lisa Hotel vendégei voltunk. Szállásadónk, és az alkalmazottak nagy része is magyar volt, és ez amellett, hogy nagy segítség volt nekünk, bebizonyította azt is, hogy nem velünk, magyarokkal van a baj, hanem azzal, ahogyan élünk. Ők pontosan olyan kedvesek és derűlátóak voltak, mint az olaszok, míg a magyar vendégeknek még a köszönés is nehezükre esett. Hiába, megszoktuk, hogy nem is nézünk egymásra.....

Volterra

Az ellátásunk tehát kifogástalan volt, akárcsak az egész út, mondhatni tökéletes. Mint ifjú házasok, a legnagyobb békében és egyetértésben voltunk együtt, így ez úton cáfolom, hogy a nászúton történik az első nagy veszekedés. Minden nap - amolyan csillagtúra szerűen - bejártunk néhány falut vagy várost, a teljesség igénye nélkül: Firenze, Pisa, Lucca, Volterra, Viareggio, Cinque Terre, La Spezia, Empoli, Certaldo, San Miniato, Portovenere... Képtelenség mindenről részletesen beszámolni, vagy azt elmesélni, milyen csodálatos tájakon vezetett utunk. Végig szerencsénk volt az időjárással, tökéletes volt az idő a vidék felfedezésére. Minden nap finomakat ettünk, hisz nem titkolt célunk volt a térség kulináris felfedezése is. Kedvenc helyünk egyértelműen Volterra volt, egy meglepően korabeli állapotában megőrzött kisváros, amit még nem leptek úgy el a turisták, ahogyan már sok más falucskát igen.

Boboli-kert

Pisa óriási csalódás volt, a dómon, és a tornyon kívül semmi említésre méltó nem volt a városban, ami kifejezetten ronda volt, és tele ócska bóvlikkal, tipikus turista-lehúzó kacattal. Firenzétől nem ájultunk annyira el, amennyire én vártam, és sajnos a képtárat nem tudtuk megnézni, előre be kellett volna jelentkezni, így maradt a Boboli-kert, ami viszont óriási élmény volt. A város meglepően drága volt, mint ahogy Olaszország úgy általában. A tengerpartos napon a Cinque Terrét néztük meg, ezt ajánlom mindenkinek, aki arrafelé jár, ez öt kisfalu a sziklás tenger partján kis ficakokban, a látvány egyszerűen lenyűgöző. Itt hajóztunk a tengeren (mindketten életünkben először), Portovenerében szálltunk hajóra, és idő hiányában csak a rövidebb sétahajókázást választottuk, de ez is fantasztikus volt.

Az egész vidék hangulata, az illatok, a növények, az éltelek, az emberek... minden olyan "dolce vita" volt. A képekkel talán el tudtam mondani valamennyire.

Cinque Terre látkép

hazafelé félúton

Nem említettem viszont még, hogy oda- és visszafelé egy-egy éjszakát Ausztriában töltöttünk, Pörtschach-ban odafelé, ami a Wörthi-tó partján van, és szintén csodálatos vidék, finom hegyilevegővel, és az osztrákokra jellemző renddel és tisztasággal. Visszafelé pedig Mörtschach-ban szálltunk meg, ami festői környezetben van, az erkélyről látni lehetett a havas helycsúcsokat, és a hágóban pedig folyók és tavacskák voltak szétszórva, mint ha isten csak úgy megrázta volna a kék ecsetet. Ide még mindenképpen szeretnék visszajönni egyszer. Vendéglátónk egy angolul csak pár szót beszélő osztrák család volt, mi a 16 éves retriverüket lelkesen megcsodáltuk, és innen kezdve nagy volt a barátság. :)

Biztosan sokmindent nem meséltem el, pl hogy az olaszok úgy vezetnek, mint az őrültek, és fittyet hánynak a kreszre, vagy azt, hogy az étteremben mindig a ház borát kell rendelni, mert ugyanolyan jó, viszont olcsóbb, mint a többi, vagy hogy az olasz pizza tényleg isteni, és hogy a kevesebb fűszer néha több.... de javaslom inkább, aki teheti, tapasztalja meg maga, milyen is élőben a napfényes Toscana. Mi beleszerettünk....

Aktuális kitérő

2011-06-13T08:41:00.000+02:00

Kérem engedtessék meg nekem, hogy a várakozásokkal ellentétben most nem a nászút beszámoló fog következni, hanem valami egészen rendkívüli esemény beszámolója. (Természetesen a nászút elmesélése is soron következik, de mindjárt érthető lesz, miért terelődött a figyelem és energia más felé.)

ébren

Szombaton reggel megérkezett hozzánk szemünk fénye, Bella, a 8 hetes kispuli. Jani szüleinek két pulija van, az ő almukból hoztunk el egy kicsit. Az egész hétvége azzal telt, hogy a bérelt házunk kertjét kutyabiztos formába hozzuk úgy, hogy minden ideiglenes, mobil legyen, és ne hagyjunk komoly külsérelmi nyomot se a házon, se a kerten. Azt hiszem, ez egész jól sikerült. Tegnap még Bella testvére is itt volt, mert a munkálatokban Jani apukája segített, és ő viszi tovább a tesót, leendő gazdijához, plusz két kiscica is vendégeskedett itt két napig, így kisebb állatsimogatóvá alakultunk. :)

A kutyu az első éjszakát könnyebben, a másodikat nehezebben viselte, sírdogált szegénykém, reggel pedig megtámadta a szemeteszsákot. Jani nagyon aggódik, hogy megszokja-e nálunk, ellesz-e, amíg mi munkában vagyunk. Én reménykedem, hogy igen, hiszen a legtöbb kutya így van otthon egész nap. Ha úgy látjuk, hogy nem fog menni, akkor hozunk neki valami barátot. Előbb azonban reménykedem, hogy összebarátkozik a cicával. No ez sem könnyű ügy, Borcsa részéről most nagy sértődés van... idehoztunk mindenféle állatot, aztán itt maradt ez a kutya, aki meg is ugatta (miután fújt rá), ráadásul a fél kert le lett dróthálózva, és nem tud arra közlekedni, amerre eddig. Nem könnyű az élet, na.

álomban

Bella egyébként nagyon érdeklődő, okos kutyának tűnik, aki már jön, ha hívjuk, és bárkinek azonnal hanyatt-vágja magát, aki közelít felé. A legcukibb, mikor szalad, mert közben lobognak a fülei. Mindent megrág, kis éles, hegyes fogacskái vannak, és dundi, kopasz pocakja.

Kedves Isten, Sors, Égiek!

Kérlek segítsetek nekünk, hogy a kis Bellával közös család legyünk. Enyhítsetek az ő fájdalmán, amit az elszakadás miatt szenved el, és segítsetek minket, hogy türelmünk, erőnk, energiánk, időnk, pénzünk, és minden egyebünk elegendő legyen ahhoz, hogy gondját viseljük.

Köszönjük!

Após munka közben

elkészült a kenel

alszik az új házban

Nászút - először - képekben

2011-06-08T17:48:00.000+02:00

A nagy nap

2011-06-08T16:12:00.000+02:00

Immáron egy hónapja, hogy egybekeltünk, így már nem él bennem olyan intenzíven az élmény, ami talán nem is baj. :) Kellemes, meleg mosollyal gondolok rá, hogy milyen volt izgulni, külön aludni az utolsó este, idegbetegen készülődni, aggódni, hogy el ne késsünk. Nem késtünk el. :)

Időben érkeztünk a gárdonyi házhoz, ahogy már a szűk család javában készülődött. Úgy beszéltük meg, hogy anyu fest ki, de végül ez csak félig sikerült, mert nagyon idegesített az idegessége, és az is, hogy inkább magával, mint velem volt elfoglalva. Így esett meg az is, hogy a ruhához kölcsönzött gyönyörű ékszer otthon maradt, és csak a szertartás után került rám. :)

apuval

Őszintén szólva ezt a részt valahogy nem így képzeltem, és azt hittem, hogy egy ilyen számomra fontos napon törődni fog velem, hogy meghitt pillantásokat váltunk majd, hogy átvezet az asszony-létbe, de sajnos nem tudott kibújni a bőréből.

először írom le az asszonynevemet

Megérkeztem végre a házasságkötő teremhez, és innentől felgyorsultak az események. Rengeteg szempár szegeződött rám, sok barát, családtag, kolléga, és mind rám voltak kíváncsiak. Nagyon furcsa érzés volt. Jani előtt végig titok volt a ruha, így itt látott meg először teljes díszben, én meg úgy izgultam, hogy tetszem-e neki, mint még soha. És aztán bevonulás - szigorúan apuval, mert ragaszkodtam hozzá, hogy ő vezessen be - gyertyagyújtás, igenek, aláírás, gyűrűhúzás, csók, virágátadás, ünnepibeszéd, pezsgő, kivonulás, gratulációk, örülés. Jani nagyon izgult végig, láttam rajta, ahogy összenéztünk, én pedig végig teljesen nyugodtan ültem, és éreztem, ezért küzdöttünk hónapok óta, ezért a pillanatért, és itt kezdődik a mi új, közös életünk. Kicsit megkönnyebbültem.

már házason

Kint aztán rengeteg puszit adtam, és kaptam, egyfolytában csak mosolyogtam, nevetgéltem, mikor visszanéztük a videót, ezen röhögtünk, hogy úgy néztem ki, mint aki be van állva. :) Örömömet csak az csorbította egy kicsit, hogy a barátnőim nagy része nem jött el az esküvőre, más elfoglaltságuk volt, ami persze érthető, de nagyon hiányzott, hogy velük is megosszam ezt a pillanatot.

a nép :)

Rövid fotózás után elindultunk a Pálmajor Pihenőparkba, ahol a családi vacsorát tartottuk. A helynek innen is köszönet, egész este kifogástalanul gondoskodtak rólunk. Az étel finom volt, a pincérek sertepertélése nem volt se sok, se kevés, mindenben rugalmasak és együttműködőek voltak. A család, a mindkét ágat sújtó csapás miatt nem volt felhőtlenül boldog, de szerintem kihoztak magukból mindent, ami tőlük tellett. Természetesen nagyon hiányoztak a távol maradó beteg rokonaink, szerettem volna, ha mama el tud jönni, és lát engem férjhez menni. Jani nyilván ugyanígy érzett a keresztapjával kapcsolatosan, este fel is hívta, nagyon örült neki.

bemutatás

"vigyázz rám"

A vacsora teljesen sallangmentesen zajlott, nem voltak hülye játékok és hülye zene sem. Evés után Kornél zenélt nekünk, majd tortát ettünk, végül pedig az én meglepetésem következett, egy dal, amit Janinak énekeltem el. Jó volt látni, hogy meghatottam vele. Ez jó záróakkordja volt az estének, utána lassan elszállingózott mindenki. Mi is sós-zsákként dőltünk az ágyba, így azt hiszem a nászéjszaka vagy csak egy legenda, vagy mi vagyunk cukorseggűek. :D

Az pedig, hogy Jani felesége vagyok, számomra a világ legtermészetesebb dolga. Összetartozunk.

Köszönöm, köszönjük mindenkinek, aki segített, ott volt, vagy gondolt ránk ezen a napon!

Lánybúcsúm

2011-05-31T17:22:00.000+02:00

Nagyon izgultam. Leginkább azért, mert most először eresztettem össze az összes olyan lányt, akiről azt gondolom, hogy fontos nekem, vagy barátok vagyunk. Lánykáimat innen-onnan ismerem, ők egymást csak átfedésekkel, vagy hallomásból. Mivel külön-külön is elég erős személyiségek, tartottam tőle, hogy mi lesz, ha összegyűlnek, ráadásul nem leszek ott, hogy tompítsam az esetleges feszültségeket.

Nos, gyanúm nem volt alaptalan, a hosszú heteken át tartó egyeztetések során bizony voltak konfliktusok. És hogy ezt honnan tudom? Hát tőlük.... :) Nekem panaszkodtak, de persze a terveikről semmit nem mondtak. Egészen a bizonyos estéig nem tudtam az égvilágon semmiről. Versbe öltött meghívót kaptam az esemény előtti napon, így tudtam hová és mikor menjek. Mentem is. Ők pedig ott vártak a gangon cicának öltözve. :) Tündériek voltak. Bevezettek, és innen kezdve egész este a kedvemet keresték. Királylánynak öltöztettek, és egy nagy fehér pólót kaptam, mely nem volt épp előnyös viselet, de egy szép rajz díszítette. Kaptam sok ajándékot, kedves, figyelmes ajándékokat. Voltak persze a szokásos lánybúcsús feladatok, kérdések, versírás, stb... és ennek köszönhetően sikerült meglehetősen ittas állapotba kerülnöm. Így indultunk el a többórányi slágeréneklős feladat után hajnalban petrezselymet árulni, mellyel összesen 950 Ft-ot, egy illatos zsepit, és egy nyalókát kerestem. Remek móka volt, és szerencse, hogy nem bunkó embereket fogtunk ki. Voltam már olyan lánybúcsún, ahol a kívánságfüzetbe (amibe vadidegenektől kell jókívánságot gyűjteni) azt írta egy pali a menyasszonynak, hogy "hülye vagy, hogy 24 évesen férjhez mész". A mi nászunkat azonban a szerencse és a szeretet kísérte végig, ahogy ez a későbbiekben is kiderült.

Az este fénypontja számomra egyértelműen az volt, mikor a vőlegényemmel azonos nevű embereket kellett telefonon felhívni, szintén azért, hogy valami jót kívánjanak. Ifjabb D.J-vel való beszélgetésem utolsó mondatát sosem feledem: "legyen igaz" - ezt kívánta nekem a névrokon a házasságomra.

üzérkedés a petrezselyemmel :)

cicuskáim (itt még nem teljes létszámban)

Köszönöm neki! És köszönöm a lányoknak is, ~~akiknek ez a félig-meddig önismereti tréning biztosan tanulságos volt, és~~ akiktől elképesztően jó volt látni azt a nagy igyekezetet és odaadást irányomba!

Indulás

2011-05-31T16:24:00.000+02:00

Ma szerettem volna végre beszámolót adni az elmúlt egy hónap eseményeiről, de ez a név-változtatás újabb és újabb feladatokat állít elém. A mai, az új blog létrehozása volt. Most, hogy elkészült végre, és már csak apróbb simítások vannak hátra, arra jutottam, hogy elkezdem a mesét, egészen a lánybúcsútól. Előre leszögezem, hogy őszinte lesz, nem udvarias.